2011. július 25., hétfő



Sára Bővebben a mai Magyar Hírlapban

Sárát nem a kalandvágy, hanem a rettegés hajtotta
Vélhetően rájöttek, egy kutyáról lesz szó alant. Az általunk Sárának nevezett németvizsla szukát Gyulafirátóton találtunk ez év június 16-án, úgy este fél hét körül. Kollégámmal, Horváth Péter Gyulával egy megemlékezéssel egybekötött riportra ruccantunk le a Veszprém közeli településre: a helyiek Hende Csaba honvédelmi miniszter jelenlétében márványtáblával jelölték azt a helyet, ahol a szovjet Dél Hadseregcsoport katonái 1986. június 16-án egy harckocsival megölték Radics József kőművest. A felemelő műsor végén visszatérőben voltunk kocsinkhoz, amikor az eb átpendlizett előttünk a Hajmáskérre vezető főúton. Effélét közhelyessége okán ritkán ír le az ember, ám most mégis ide kívánkozik – meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. A jószág elhagyatottnak és szomjasnak tűnt. Hívó szavamra lábamhoz futott, s nagy szemekkel ránk nézett – nagyjából akképp, mint a 19. századi olajképeken a koldusok. Rögvest beinvitáltuk a kocsiba, jószívű emberek tálat kerítettek, s pár perc múlva már vidáman lefetyelte a jó hideg vizet, amelyet az utcai közkútból eresztettünk neki. Sem a rendőr, sem a környékbeliek nem tudtak fölvilágosítást adni arról, kié. Állítólag egy hete rohangált föl s alá az aprócska téren. Ettől is, attól is nyert némi ételt, ám befogadni senki nem akarta. Mivel ellenvetés nem volt, elhoztuk. Némi telefonálgatás után az első közös túránk Veszprémbe, Rőber Edina állatorvos rendelőjébe, a Budapesti út 43. szám alá vezetett. Odafelé azt latolgattuk, vajon a doktornő lel-e csipet a bőre alatt vagy sem. Ha igen – fogadkoztunk – visszaszolgáltatjuk őt a gazdájának, ha egyáltalán igényt tart rá – mert az is elképzelhető, ráunt, s többé látni sem akarja hajdani kedvencét. Bent a rendelőben már erősen azon szurkoltunk, ne kerüljön elektromos azonosító. Idegein­ket kissé megtépázta, hogy a LCD kijelzős kütyüben kimerült a telep, s a roppant segítőkész fiatal hölgynek ki kellett szaladnia a szemközti boltba újakat vásárolni. (Amíg távol járt, felügyeletünket egy ugyancsak talált ebre bízta.) Nem ragozom: Sára jelöletlen állatként múlatta nap­jait. Gazdája talán nem akart – esetleg tudott – e kérdéssel foglalkozni. Immár a mi ebünkként kapott veszettség elleni oltást, csipet, féreghajtót és egy csinos kis könyvet, amelyben új gazdája, azaz fotósunk neve került. Őszintén bevallom, bennem bujkált a kisördög, hogy magamhoz vegyem, ám végül sikerült legyőzni az önzésem, s átengedtem őt Petyának. Jobb helye van nála a kertes házban, mint az én huszonkilenc négyzetméteremen Zugló közepén. Sára alig másfél hét után lelépett új gazdájától. Hála Istennek sikerült hamar befogni – s egyben az is kiderült, nem a kalandvágy, sokkal inkább a rettegés hajtotta neki a kerítésnek: ebünk ugyanis német vizsla létére fél a dörgéstől. Kiflivé alakul a szekrény alatt, ha zeng az ég. Amúgy pedig bátor, ennivaló, szép hangja van, s ha az ember háttal ül neki, képes az orrát az ember füle tövébe nyomni s nagyokat belefújtatni. Ha csak rágondolok, a kellemes érzéstől föláll a kezemen a szőr.

Lázin Miklós András

Múlt századi történet mai szemmel Bővebben a mai Magyar Hírlapban

Színház. A híres pedagógus életét és korát témává avató zenés játék a nemrégiben felavatott szarvasi vízi színpadon debütált
Először készült magyar dráma a 19. század és Szarvas városának egyik legismertebb és munkája révén talán legmeghatározóbb alakjáról, Tessedik Sámuelről. Pozsgai Zsolt és Gulyás Levente zenés játékának ősbemutatója a nemrégiben átadott szarvasi vízi színpadon volt.
Pozsgai Zsolt lebilincselő drámájával bebizonyította, hogy Tessedik Sámuel élete és kora érdekes lehet a ma embere számára is

Szarvas városában sokféleképpen emlékeznek a nagy nevelőről: van róla elnevezett iskola, múzeum, talán még utca is. De hogy igazán ki volt ez a nagyszerű ember, azt ebben az országban kevesen tudják. Lelkészként és tanítóként ügyelte a rá bízott gyerekeket, a betűvetésen kívül a gazdálkodás elemeit is oktatta nekik, s beavatta őket a fák és más növények hasznosításának rejtelmeibe: a szó legteljesebb értelmében pedagógus volt.

Pozsgai Zsolt vállalása heroikusnak nevezhető, hiszen a tudós nevelő és gazdálkodó élete nem túl sok drámai fordulatot rejt a ma embere számára. Hiszen Tessedik, amíg hagyták, csak dolgozott, tanított, szeretett, hitte Istent. Vajon érdekes lehet ez a mai néző számára, aki csak ponyvákon, piff-puff filmeken, celebeken át látja a világot? A Cervinus Teátrum Gergely László rendezésében szinte a lehetetlenre vállalkozott, amikor bebizonyította, Tessedik élete nemcsak léleknemesítő tanulságokkal szolgált, de mindebből valódi, eleven, mozgalmas színházi produkciót hozott létre, s a siker nem is maradt el. Kellett ehhez Gulyás Levente zenéje, amelyben mind az akkori kor lelke, mind a mai világ izgalmas ritmusvilága megszólalt: olyan zenés játék jött általa létre, amelyre érdemes volt félszáznyi táncost mozgatni. Gulyás közösségteremtő finálézenét szerzett, amelynek himnikus ereje döbbenetes hatást keltett, legszívesebben állva hallgattam volna végig.

Amikor a főpróbán megjelentek a tűzoltók, s egy csónakot vontatott autójuk, már tudhattuk: különleges pillanatra is számíthatunk. Az előadás egyik első jelenete azt mutatja be, milyen világ volt nem sokkal Tessedik Sámuel hivatalba lépése előtt: a boszorkánynak nevezett nőszemélyt vízbe kellett dobni, hogy megbizonyosodjanak arról, tényleg az volt-e, aminek tartották. Ha nem fúlt meg, akkor boszorkányként megégették, ha elnyelte a víz, akkor: „hát istenem, tévedtünk”. A vízre épült színpad alkalmas erre a mutatványra, nem is hagyja ki ezt a lehetőséget a rendező, de kellettek biztosítékként a tűzoltók is, ha netán baja esne a vízbe dobott lánynak. Az előadás első része Kovács Krisztina és a tánckar mutatványszáma, a gyermektáncokból indulva építkező koreográfia látványos, bravúros, a modern, kortárs tánc világáig ível.

Derzsi György és Lápis Erika adja Tessedik urat és (első) felségét. Derzsi György mind méltóságteljes artikulációjával, mind tiszta, sokféle árnyalatot bemutató énekhangjával zengte be az előadást, amelyben méltó párja volt Lápis Erika, aki az ifjú szerelmestől a tudós nevelő munkáját támogató asszonyiságon át egészen haláláig mutatja be a rendkívüli, párját híven szerető hősnőt. Lápis Erika szarvasi születésű lévén megmutathatta magát a szarvasiaknak: kölcsönösen örömteli találkozásuk bensőséges, ünnepi színezetet hozott az előadásba.

Pozsgai drámájában természetesen van cselszövény és árulás is, ezt most nem mesélem el, csak felsorolom, kik adták a főbb szerepeket: Rubold Ödön, Bartus Gyula, Bocsárszky Attila, Gerner Csaba és egy vibrá­lóan izgalmas fiatal tehetség, Gabriella Huberová. És persze az egészen kicsi, táncos lábú gyerekek, akik olyan példát mutattak figyelemből és fegyelemből kortársaiknak, amiről csak álmodhatnak Tessedik mai utódai, a pedagógusok.
Apáti Miklós

2011. július 17., vasárnap

Július

Kék fadongó, (Xylucopa violacea)
Hortenzia

Nappali pávaszem (Inachis io)

Nappali pávaszem (Inachis io)

Piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis)


Kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum)

Kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum)

Kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum)

Keresés ebben a blogban