2011. augusztus 31., szerda


Az izzadtság cseppjei Bővebben a mai Magyar Hírlapban

Akarja-e bárki is, hogy úgy nézzen ki a magyar általános iskola, mint az idegenlégió kiképzőtábora? Nyilván nem. A mai magyar ízlés számára kicsit sok ott a fegyelem, és sok a „testnevelés” is, amit joggal nevezhetünk egyébként mindennaposnak. Hisz mindennap van kiképzés…

Érdekes, de ami természetes a légióban, az a magyar oktatáspolitika egyik legakutabb problémája. Több mint negyven éve folyik a vita ugyanis arról, hogy legyen-e mindennapos testnevelés az általános iskolákban, s ha igen, milyen formában. Aki a kérdéssel foglalkozik, annak még messzebbre kell visszamennie ahhoz, hogy megértse, miről is van szó: egészen addig, amikor megkezdődött a magyar iskolarendszerben a testnevelés leértékelése, és a testnevelő tanárok háttérbe szorítása, tekintélyfosztása a tantestületeken belül. Hosszú utat tett meg a mindenkori magyar oktatáspolitika a szinte teljes liberalizációig, addig a pontig, amikor évekkel ezelőtt kimondták az épp kormányon lévő SZDSZ oktatáspolitikai szakemberei, hogy meg kell szüntetni az úgynevezett készségtantárgyakat, azaz a rajzot, az éneket és a testnevelést. Nem kell az összeesküvés-elméletek rabjának lenni ahhoz, hogy belássuk: ez is egy szeg akart lenni a koporsónkba. Nem a tornagyakorlatokról van itt szó. Nem a karhajlításról és a lábemelésről. Arról is persze. De még csak nem is az a legfontosabb, hogy valakinek már az iskolai szocializáció is a tudatába égesse, épp olyan fontos a napi testedzés, mint a napi fogmosás. Persze számít ez is.

De a leglényegesebb talán az, hogy a mozgás, a vele járó erőfeszítés megtanít mindenekelőtt a magunkkal szemben vívott harcra – éppúgy, mint az akadályok leküzdésére, hogy a vetélkedés és verseny szellemét, mások teljesítményeinek tiszteletét ne is említsük, s akkor még nem is beszéltünk arról az összetartozásról, amire akkor kényszerül az ember, ha valamilyen csapatsportot játszik. Nem kell ide Real Madrid meg spanyol bajnokság – érvényesül ez a közönséges grundfociban is. Most végre, annyi évtized után, mozdulni látszik valami. A kormány elindult a mindennapos testnevelés megteremtése felé. A kabinet szándéka szerint a 2012/2013-as tanévtől heti három délelőtti s két délutáni testnevelésórát tartanak az általános alsó négy osztályában, az ötödikeseknél pedig már mind az öt foglalkozás délelőtt lenne. Nem mellékesen: az óvodákban már régóta van mindennapos testnevelés, érthetetlen is, hogy miért tört meg ez onnan kezdve, hogy egy kisgyerek átlépte az iskola küszöbét. Persze vannak, akik ellenzik mindezt. Mondván, milyen jogon parancsolgat az iskola, milyen jogon kényszeríti mozgásra a diákot, ha az éppen valami mást akar. Számítógépezni, drogozni, szexelni… Igen, szexelni, befolyásos pedofilok régóta hajtják már a korhatár-leszállítást, egészen extrém mértékig. A bennünket egyébként oly gyakran bíráló belga politikusok sokat tudnának mesélni erről.

Nem akarunk légiós kiképzést az iskoláinkba, de mégis átszivárog valami a légiós gyakorlatozás szelleméből. Régi, de soha meg nem fakuló katonaigazság, hogy nem megy kárba egyetlen izzadtságcsepp sem.
Sinkovics Ferenc

2011. augusztus 20., szombat

100 éve született

Házunkat építik: papa, édesapám 1962.
1911. augusztus 20-án született anyai nagyapám: Vereb István kertész volt. Feleségül vette Horváth Margitot, két lányuk született Vereb Mária Magdolna,édesanyám és Vereb Erzsébet,keresztanyám. 62 évet élt.


1910-1992                   1904-1962
            Apai nagyszüleim: Detrik Piroska      Korcsog Dezső

2011. augusztus 17., szerda




Így, tanévkezdet, fesztiválvég előtt érdemes felidézni a nagy magyar írót, Móricz Zsigmondot, aki szerint az iskola arra való, hogy az embert előkészítse az életre, hogy mire a gyermek önálló lesz, ne csak akarata, tudása is legyen. „Nekem olyan iskola kell, ahová a gyerek repül! Nekem olyan tanár kell, akitől az osztály meghatottságtól sírva búcsúzik az érettségi előtt. Én, ha miniszter lennék, kémeket küldenék ki, s minden olyan tanárnak felemelném a fizetését, akitől boldog hálakönnyekkel vesznek búcsút a gyerekek, s minden tanárt fegyelmi elé állítanék, aki előtt rettegve és sírva, a félelem és fájdalom könnyeivel állanak meg a gyerekek.”

Keresés ebben a blogban