Így, tanévkezdet, fesztiválvég előtt érdemes felidézni a nagy magyar írót, Móricz Zsigmondot, aki szerint az iskola arra való, hogy az embert előkészítse az életre, hogy mire a gyermek önálló lesz, ne csak akarata, tudása is legyen. „Nekem olyan iskola kell, ahová a gyerek repül! Nekem olyan tanár kell, akitől az osztály meghatottságtól sírva búcsúzik az érettségi előtt. Én, ha miniszter lennék, kémeket küldenék ki, s minden olyan tanárnak felemelném a fizetését, akitől boldog hálakönnyekkel vesznek búcsút a gyerekek, s minden tanárt fegyelmi elé állítanék, aki előtt rettegve és sírva, a félelem és fájdalom könnyeivel állanak meg a gyerekek.”

Pilhál György: Miközben tart a véget nem érő vita, hogy hol a határ a jó ügyet szolgáló bátor buzgalom és az öncélú magamutogatás között, az ábrándozó embernek szinte furdalja az oldalát a kérdés: vajon mit mondhattak a kikötőben Magellánról, mikor nekivágott az óceánnak? „Íme, a leendő felfedező!”, vagy „Nézd má’, a hőzöngő portugál!”

(Magyar Nemzet, 2011. augusztus 16.)

Tóparton

Fennakadva

Nektár gyűjtés

Vízi menta

Tihanyi Apátság bejárata

" Amit adsz azt te is visszakapod - noha lehet, hogy onnan, ahonnan a legkevésbé várod."

"...a szeretet nem kívánság, nem ismeret és nem csodálat.
 A szeretet kihívás, tűz, amely éget, anélkül, hogy látnánk."

"Lazulj el, érezd jól magad. Néha ez a legtöbb, amit elvárhatunk az élettől."


Paulo Coelho:
A portobellói boszorkány

"Egy régi barátom szokta mondogatni: tudásunk 25%-át a mesterünktől tanuljuk,
25%-át önmagunktól,
25%-át barátainktól,
az utolsó
25%-ot pedig az időtől."

               Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

Borges

A RÓZSA
[LA ROSA]
A rózsa,
a hervadhatatlan rózsa, a meg nem énekelt,
e súly és ez az illat, a rózsa,
a mély éjszakák fekete kertjében,
minden kertben és minden este nyíló
rózsa, amely titkos alkímiával
felkelt a széthullt hamuból,
a perzsák rózsája és Ariostóé,
az örökké magányos,
a rózsa, mely rózsák rózsája mindig,
a zsenge plátói rózsa,
a lángoló vak rózsa, a meg nem énekelt,
elérhetetlen rózsa.
Somlyó György fordítása

   " Mi magunk legyünk az a változás, amelyet látni szeretnénk a világban."
                                                                                         Mahatma Gandhi

"Mi az a mester? Hát megmondom én: nem az a mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását  latba vetve fölfedezze azt, amit már addig is tudott."

           Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

"Ez volt az első leckém: aki tanulni kíván, azt tanítsd. Az ok nem lényeges...Ha egy csoport elfogadta őt tanítójának, miért ne használja ki ezt a lehetőséget, hogy mester váljon belőle?...Próbáld meg jól érezni magad, akkor is, amikor úgy gondolod, hogy te vagy a legutolsó a teremtmények sorában.... Ne próbálj meggyőzni senkit semmiről. Ha valamit nem tudsz, kérdezz, nézz utána. De ha cselekszel, légy olyan, mint a folyó, ami folyik, csöndesen, átadva magát a nagyobb energiának. Higgy ... Hidd el, hogy meg tudod csinálni!... A földkerekség minden elméje könnyen hajlítható a rosszra: félnek a betegségektől, az idegen megszállástól, az erőszaktól, a haláltól. Próbáld meg visszaadni nekik az elveszett örömöt! Legyél derűs!"
                                                                                       
                                                                                                 
Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

                                                   Levendula boltban        

                                                 

A becsületes megtaláló

      Ez úton mondok köszönetet, annak a  kedves, ismeretlen személynek, aki a megtalált pénzt és iratokat hiánytalanul adta vissza a tulajdonosának.

      Albertirsán történt 2011. 08. 04-én (csütörtök) reggel 8 óra után nem sokkal. Ádám  a fodrászától tartott hazafelé, amikor észrevette, hogy kiesett zsebéből a pénztárcája  iratostól. Visszafordult, de nem találta meg, bánatában elindult megtenni a szükséges intézkedéseket, majd reményét vesztve az okmányiroda felé vette útját. Ekkor történt a csoda, egy piros Wartburg a ház elé kanyarodott, két férfi kiszállt az autóból és átadták a pénztárcát. Azt mesélték,hogy édesanyjuk az út mellett kapált, amikor észrevette, hogy valami hever az úttesten. Gyorsan magához vette a már ott ólálkodó "ragadozók" elől, majd gyorsan beszaladt a házba.

      Azért írtam le e pár sort, mert példa értékű.