„gondolkodás újragondolása”
"Helyes elv, hogy ne bízzunk meg túlságosan az elméletben, mielőtt a megfigyelések azt meg
nem erősítették. (...) A megfigyelések eredményeiben sem kell túlzottan bízni,
amíg azokat meg nem erősítette az elmélet. "
Arthur Eddington
Csomagolási vagy keretezési hatás
A valós viselkedés Kahneman és Tversky szerint bizonytalanság esetén:
"A döntés tehát attól függött, hogy a kísérlet vezetői
milyen keretbe helyezték a választási lehetőségeket."
"Feladni valamilyen már elért dolgot, mindig nehezebb, mint lemondani valaminek a megszerzéséről. Ami még nem volt a miénk, ahhoz nem kötődünk annyira, még ha kívánatosnak tartjuk is a megszerzését. E mögött az értékelés mögött a status quóhoz való ragaszkodás húzódik meg."
"Felidézési előítélet (availability bias). Az emberek a szokatlan, rendkívüli, látványos és
személyesen tapasztalt eseményeket szisztematikusan túlértékelik, amikor döntést hoznak. Ezzel függ össze a dolgok, illetve események szubjektív módon tulajdonított jelentőségének egy másik meghatározó tényezője is. Azt, hogy egy adott jelenséget, eseményt mennyire gyakorinak ítélünk, attól tesszük függővé, hogy milyen könnyen hívjuk elő memóriánkból. Nyilvánvaló, hogy a gyakori eseményeket könnyebben tudjuk felidézni, mint az olyanokat, amelyek szökőévenként egyszer történnek meg. Az ember lelki be rendezése azonban olyan, hogy megfordítja ezt az összefüggést: nagyobb gyakoriságot tulajdonít azoknak a jelenségeknek, amelyek valamilyen okból nagyobb hatást tettek rá, mint a közömbös, érdektelen eseményeknek."
"Beakaszkodás és igazodás (anchoring and adjustment). Kahneman–Tversky
[19792] háromféle heurisztikát különböztet meg. A felidézési és a reprezentativitási előítéletről már
esett szó. A teljesség kedvéért azonban érdemes megemlíteni a harmadikat, az úgynevezett beakaszkodási és igazodási heurisztikát is. Ennek lényege, hogy az embereket gyakran erősen befolyásolják döntéseikben a véletlenszerű külső hatások, azok mintegy bogáncsként megragadnak a fejükben, és befolyásolják választásaikat."
"...az emberi viselkedésre ne vágjuk rá azonnal, hogy racionális, hanem gondolkodjunk el róla, figyeljük meg, és annak alapján válaszoljunk a kérdésre. Ha tényleg előre akarjuk jelezni embertársaink döntéseit, várható viselkedését bizonytalan helyzetekben, akkor – mint Richard Thaler
javasolta egy konferencián – ne adjunk elsietett válaszokat."
"Az ortodox elmélet minden korlátozás nélkül racionálisnak tételezi az emberi cselekvést.
A valóságban az emberek nem teljesen racionálisak.
De nem is őrültek vagy irracionálisak, és nem teljesen inkompetensek.
A magatartásuk ezért, ha nem is tökéletesen kiszámítható, egyáltalán nem tekinthető véletlenszerűnek.
Megpróbálnak racionálisan dönteni, de ez nem mindig sikerül nekik.
Valamennyire előre lehet jelezni – s Kahneman és követői is éppen ezt teszik –, hogy milyen esetekben nem sikerül racionálisan dönteniük."