Közösségépítő módszerek

5 csapatromboló viselkedés

ZUMBA

PILATES 

Könyv

Mit üzen a tested?

Légy a saját testőröd!

Ha felidézel egy emléket, gondolsz valakire, vagy csak próbálod összeszedni, mit kell vásárolnod hazafelé, a másodperc törtrésze alatt biokémiai folyamatok szédületesen összetett hullámzása vonul végig a szervezeteden. Ennek köszönhető, hogy az egész tested érez, gondolkodik, emlékezik. Ha izgulsz valami miatt, az arcod elpirul, de ha nagyon izgulsz, a beleid is furán kezdenek viselkedni. Ahhoz képest, hogy ez milyen hétköznapi tapasztalat, viszonylag kevesen fontolják meg, hogy az elhúzódó izgalmak, mint az aggódás, az egzisztenciális félelmek, a veszteségekkel kapcsolatos bánat és gyász, a ki nem mondott, ősrégi neheztelések mit művelhetnek az arccal vagy épp a belekkel...
Érzelmeink és gondolataink, félelmeink és vágyaink tehát kivetülnek a háromdimenziós térbe, és biológiai folyamatokként nyilvánulnak meg. Sejtjeink pontosan érzékelik lelkivilágunkat, és azt mintegy leképezve, ahhoz igazodva, folytonos kommunikációban, együttműködésben vibrálnak. Ebben az összehangolt, jól szervezett „társadalomban” körkörös és nem csupán fentről lefelé történő irányítás zajlik, így a szervezet minden sejtje „tud” az összes többiről, és képes befolyást gyakorolni a nagy egészre! forrás

GerinceS

Prevenciós torna

Erőnléti edzés
Kezd el MOST!

Döntéseink

 „gondolkodás újragondolása”

"Helyes elv, hogy ne bízzunk meg túlságosan az elméletben, mielőtt a megfigyelések azt meg
nem erősítették. (...) A megfigyelések eredmé­nyeiben sem kell túlzottan bízni, 

amíg azokat meg nem erősítette az elmélet. " 

Arthur Eddington

 

Csomagolási vagy keretezési hatás

A valós viselkedés Kahneman és Tversky szerint bizonytalanság esetén:

"A döntés tehát attól függött, hogy a kísérlet vezetői

 milyen keretbe helyez­ték a választási lehetőségeket."

"Feladni valamilyen már elért dolgot, mindig nehezebb, mint  lemondani valaminek a megszerzéséről. Ami még nem volt a miénk, ahhoz nem kötődünk annyira, még ha kívánatosnak tartjuk is a megszerzését. E mögött az értékelés mögött a status quóhoz való ragaszkodás húzódik meg."  

"Felidézési előítélet (availability bias). Az emberek a szokatlan, rendkívüli, látványos és
személyesen tapasztalt eseményeket szisztematikusan túlértékelik, amikor döntést hoz­nak. Ezzel függ össze a dolgok, illetve események szubjektív módon tulajdonított jelentőségének egy másik meghatározó tényezője is. Azt, hogy egy adott jelenséget, eseményt mennyire gyakorinak ítélünk, attól tesszük függővé, hogy milyen könnyen hívjuk elő memóriánkból. Nyilvánvaló, hogy a gyakori eseményeket könnyebben tudjuk felidézni, mint az olyanokat, amelyek szökőévenként egyszer történnek meg. Az ember lelki be­ rendezése azonban olyan, hogy megfordítja ezt az összefüggést: nagyobb gyakoriságot tulajdonít azoknak a jelenségeknek, amelyek valamilyen okból nagyobb hatást tettek rá, mint a közömbös, érdektelen eseményeknek." 

"Beakaszkodás és igazodás (anchoring and adjustment). Kahneman–Tversky
[19792] há­romféle heurisztikát különböztet meg. A felidézési és a reprezentativitási előítéletről már
esett szó. A teljesség kedvéért azonban érdemes megemlíteni a harmadikat, az úgyneve­zett beakaszkodási és igazodási heurisztikát is. Ennek lényege, hogy az embereket gyak­ran erősen befolyásolják döntéseikben a véletlenszerű külső hatások, azok mintegy bo­gáncsként megragadnak a fejükben, és befolyásolják választásaikat." 

 "...az emberi viselkedésre ne vágjuk rá azonnal, hogy racionális, hanem gondolkodjunk el róla, figyeljük meg, és annak alapján válaszoljunk a kérdésre. Ha tényleg előre akarjuk jelezni embertársaink döntéseit, várható viselkedését bizonytalan helyzetekben, akkor – mint Richard Thaler

 javasolta egy konferencián – ne adjunk elsietett válaszokat."

 "Az ortodox elmélet minden korlátozás nélkül racionálisnak tételezi az emberi cselek­vést.

 A valóságban az emberek nem teljesen racionálisak.

 De nem is őrültek vagy irraci­onálisak, és nem teljesen inkompetensek.

 A magatartásuk ezért, ha nem is tökéletesen kiszámítható, egyáltalán nem tekinthető véletlenszerűnek. 

Megpróbálnak racionálisan dönteni, de ez nem mindig sikerül nekik.

Valamennyire előre lehet jelezni – s Kahneman és követői is éppen ezt teszik –, hogy milyen esetekben nem sikerül racionálisan dönteni­ük."

 forrás