Múlt századi történet mai szemmel

Színház. A híres pedagógus életét és korát témává avató zenés játék a nemrégiben felavatott szarvasi vízi színpadon debütált

Először készült magyar dráma a 19. század és Szarvas városának egyik legismertebb és munkája révén talán legmeghatározóbb alakjáról, Tessedik Sámuelről. Pozsgai Zsolt és Gulyás Levente zenés játékának ősbemutatója a nemrégiben átadott szarvasi vízi színpadon volt.


Szarvas városában sokféleképpen emlékeznek a nagy nevelőről: van róla elnevezett iskola, múzeum, talán még utca is. De hogy igazán ki volt ez a nagyszerű ember, azt ebben az országban kevesen tudják. Lelkészként és tanítóként ügyelte a rá bízott gyerekeket, a betűvetésen kívül a gazdálkodás elemeit is oktatta nekik, s beavatta őket a fák és más növények hasznosításának rejtelmeibe: a szó legteljesebb értelmében pedagógus volt.

Pozsgai Zsolt vállalása heroikusnak nevezhető, hiszen a tudós nevelő és gazdálkodó élete nem túl sok drámai fordulatot rejt a ma embere számára. Hiszen Tessedik, amíg hagyták, csak dolgozott, tanított, szeretett, hitte Istent. Vajon érdekes lehet ez a mai néző számára, aki csak ponyvákon, piff-puff filmeken, celebeken át látja a világot? A Cervinus Teátrum Gergely László rendezésében szinte a lehetetlenre vállalkozott, amikor bebizonyította, Tessedik élete nemcsak léleknemesítő tanulságokkal szolgált, de mindebből valódi, eleven, mozgalmas színházi produkciót hozott létre, s a siker nem is maradt el. Kellett ehhez Gulyás Levente zenéje, amelyben mind az akkori kor lelke, mind a mai világ izgalmas ritmusvilága megszólalt: olyan zenés játék jött általa létre, amelyre érdemes volt félszáznyi táncost mozgatni. Gulyás közösségteremtő finálézenét szerzett, amelynek himnikus ereje döbbenetes hatást keltett, legszívesebben állva hallgattam volna végig.

Amikor a főpróbán megjelentek a tűzoltók, s egy csónakot vontatott autójuk, már tudhattuk: különleges pillanatra is számíthatunk. Az előadás egyik első jelenete azt mutatja be, milyen világ volt nem sokkal Tessedik Sámuel hivatalba lépése előtt: a boszorkánynak nevezett nőszemélyt vízbe kellett dobni, hogy megbizonyosodjanak arról, tényleg az volt-e, aminek tartották. Ha nem fúlt meg, akkor boszorkányként megégették, ha elnyelte a víz, akkor: „hát istenem, tévedtünk”. A vízre épült színpad alkalmas erre a mutatványra, nem is hagyja ki ezt a lehetőséget a rendező, de kellettek biztosítékként a tűzoltók is, ha netán baja esne a vízbe dobott lánynak. Az előadás első része Kovács Krisztina és a tánckar mutatványszáma, a gyermektáncokból indulva építkező koreográfia látványos, bravúros, a modern, kortárs tánc világáig ível.

Derzsi György és Lápis Erika adja Tessedik urat és (első) felségét. Derzsi György mind méltóságteljes artikulációjával, mind tiszta, sokféle árnyalatot bemutató énekhangjával zengte be az előadást, amelyben méltó párja volt Lápis Erika, aki az ifjú szerelmestől a tudós nevelő munkáját támogató asszonyiságon át egészen haláláig mutatja be a rendkívüli, párját híven szerető hősnőt. Lápis Erika szarvasi születésű lévén megmutathatta magát a szarvasiaknak: kölcsönösen örömteli találkozásuk bensőséges, ünnepi színezetet hozott az előadásba.

Pozsgai drámájában természetesen van cselszövény és árulás is, ezt most nem mesélem el, csak felsorolom, kik adták a főbb szerepeket: Rubold Ödön, Bartus Gyula, Bocsárszky Attila, Gerner Csaba és egy vibrá­lóan izgalmas fiatal tehetség, Gabriella Huberová. És persze az egészen kicsi, táncos lábú gyerekek, akik olyan példát mutattak figyelemből és fegyelemből kortársaiknak, amiről csak álmodhatnak Tessedik mai utódai, a pedagógusok.

Apáti Miklós